Mivel az interneten kb. 0 azoknak az embereknek a száma, akik névtelenek tudnak maradni, ezért elárulhatom, hogy Faragó Istvánnak hívnak. Születési idõm ismeretlen, sõt tartózkodási helyem is, aki ezekre az adatokra kíváncsi, annak jobban kell ismernie. Nem vagyok egy bejelölés az iwiw-en. (Ilyen adatokat soha sehol nem tettem még közzé a világhálón.)

Az internetes világgal 3 éve vagyok napi kapcsolatban. Ennek az idõszaknak a 2. harmadában merészkedett fel az arcom a világhálóra saját megnyilatkozások formájában. Bátyám példájára blogot indítottam. A lassú kezdést erõs visszaesés folytatta, majd mikor saját tárhelyre költöztem, beindult az érdeklõdésem a honlapfejlesztés iránt. Alapfokú ismereteim vannak ezen a téren, amit késõbb szeretnék magasabb szintre emelni. A blogot tehát 2 éve írom, arról, ami éppen abban a pillanatban foglalkoztat. Ennek köszönhetõen elég szokszínûre sikeredett terelni az irányvonalat. Fõleg szakmai jellegû írásokkal voltak tele a virtuális hasábok, mert nem vagyok önmagamról írós tipus.

Szeretek a barátaimmal lenni, filmeket nézni, a szabadban lenni, sportolni (úszás, futás, ping-pong, tollaslabda, kerékpározás), könyveket olvasni. Számítógépes játékokat havonta néhány órában van idõm játszani. 12 évig jártam zeneiskolába zongorázni tanulni. Igaz csak komolyzenét oktattak, amit nem sajnálok és jobban átgondolva nem is bántam meg. Jelenleg számítógépes szakemberként dolgozom. Leköt a munkám és csak remélni tudom, hogy leszek olyan szerencsés, hogy mindig abban a szakmában dolgozhatok, amit szeretek is csinálni.

Több elérendõ célt tûztem ki még magam elé az életben, amiket hiszem, hogy meg tudom valósítani.

Életemet, vagy inkább gyerekkoromat egészen nagymamám haláláig soha senkivel nem cserélném el. Onnantól kezdve viszont nem találom önmagam...